Nikaragua, Kolumbia, Ekvádor

Adorján komoly veszélyekkel néz szembe, hiszen a nicaraguai polgárháború kitörése halálos áldozatokkal jár, amit nem hagyhat figyelmen kívül. 
Ezért kénytelen sürgősen elhagyni az országot. 

A kifelé vezető út sem zökkenőmentes, a baljós politikai környezet mellett hatalmas szélviharral kell szembenéznie hősünknek, miközben minden érzékszervét élesre állítva, egy elhagyatott házban húzza meg magát. 

Másnap egy teherautón utazó diákcsapat segítségével hagyja el a viharzónát, ahol ismét biciklire száll és minden erejével azon van, hogy eljusson a következő városig, azt remélve, hogy onnan egy újabb autós fuvar támogatásával átér a biztonságot jelentő Costa Ricába. 

Az utolsó estét egy helyi bácsika kerti sufnijában tölti mielőtt megérkezik Costa Ricaba és megkönnyebbülten üzen haza családjának, hogy megmenekült. 

Eközben Ádám és Oswaldó útja sem zajlik eseménytelenül, ugyanis Kolumibában egy gerilla támadás áldozatává válnak. Hosszas vitázás után azonban sikerül sértetlenül megmenekülniük az út során történt legveszélyesebb szituációból.

Az Andok hegyeihez érve kerülnek újra biztonságba, ahol az időjárás is megváltozik. Céljuk Oswaldo anyukájának születésnapjára Cuencaba érni.
A születesnapi party megható családi légkörbébe érkeznek haza, aminek hatására Oswaldo rádöbben, hogy az utazása közelebb hozta őt a családjához. 
A családdal töltött két hét után folytatják az utat Európa felé, bár Oswaldo édesanyja csak ekkor szerez tudomást róla, hogy fia nem maradt otthon végleg.
A bicikliket dobozba csomagolva szállnak utóljára repülőre az út során. Ádám nagyon örül neki, hogy Oswaldo is vele tart az európai szakaszra, de öröme megváltozik, amint megérkeznek Madridba.