Mexikó, Belíz, Gvatemala, El Salvador

Az epizód Adorján távozása után veszi fel a fonalat, ahol Ádám és Oswaldo folytatják az utat ketten a Yucatán felé. Megszállnak egy művészlelkű biciklis, Ken haciendáján, majd felfedezik a félsziget misztikus cenotéit. 
Az utazás elmélyültebb ritmusba vált, azonban a környezeti problémák árnyéka hamar megjelenik egy érintetlennek hitt tengerparton, ahol globális szennyezéssel szembesülnek. Ádám a felháborodás helyett a tudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet.
Közben Adorján egy Lao-ce-idézet hatására rádöbben, hogy nem kell, hogy fix célok vezessék az úton, és öt hónapra megáll egy holisztikus hotelben. Itt önkéntesként vesz részt permakultúrás gazdálkodásban és bambusz házak építésében. Új barátokat és mélyebb kapcsolatokat szerez egy tudatos közösség részeként.
Ádám és Oswaldo közép-amerikai utazásának következő állomása Belize, egy hippi hangulatú ország. Itt találkoznak egy helyi lakossal, Theóval, akinek a kertjében kókuszpálmákat ültetnek, melyeket a „Peace” és „Love” nevekre keresztelnek el.
A béke azonban nem tart sokáig. A Guatemalába való átkeléskor a párosnak egy kisebb alkudozással kell túljárnia a határőrök eszén, hogy ne kelljen megfizetniük az egyebként jogtalanul kért kilépési díjat. 
A dzsungel misztikus hangjai után a valódi kihívás nem a természettől, hanem a technikától érkezik. 
Ádám speciális, karbon szíjas biciklije tönkremegy egy emelkedőn, és a javítása lehetetlennek tűnik. Ám Ádám improvizációs képességének köszönhetően, helyi alkatrészek „tuningolásával” sikerül életet lehelni a járműbe.
Az epizód egy mérföldkővel, az ezredik utazási nappal zárul. 
Ezt El Salvadorban ünneplik, helyi ételeket kóstolva. Itt történik meg Ádám bejelentése, hogy a továbbiakban már nem érez motivációt az utazás folytatásra, ezért hazarepülnek Európába, lezárva ezzel egy korszakot.